Mint emlékezhettek, tavaly ünnepeltük a Jugyik 55.évfordulóját. Már akkor felmerült, hogy a klub alapítása igazából 1965-ben történt,
bár a gondolat már ’64-ben megszületett.
A megelőző években úgy alakult, hogy egy évvel az eredeti időpontot siettetve tartottuk az évfordulókat, ezért történt ez hasonlóan 2019-ben is.
A félreértésnek köszönhetően szerencsésen megtarthattuk az évfordulót tavaly, ugyanis az ez évi körülmények között ez nem valósulhatott volna meg.
Így mostmár kijelenthetjük, hogy 2020-ban voltunk 55 évesek.
Ez alkalomból megkértünk néhány képviselőt az előző évekből, meséljék el JUGYIK-os történetüket és emlékezzenek vissza a klub megalakulására,
az ott töltött időre, ezzel színesítve és gazdagítva a történelmünket.
Szajkó Béla 1946-ban született, egy kis gömöri faluban Recskén. Iskoláit a tornaljai (akkor Šafárikovo)
magyar iskolában végezte, ahol 1963-ban érettségizett. Tanulmányait a nyitrai Pedegógiai Fakultáson folytatta (1964-1968).
A főiskola befejezése után több mint 40 évig tanított. Jelenleg nyudíjasként éli életét.
Válasz a JUGYIK vezetősége által feltett kérdésekre:
1. Hogyan került a JUGYIK-ba, miért lépett be?
A főiskolán már a kezdetektől egy lelkes baráti közösségbe kerültem, akik már akkor érezték,
– mégha nem is tudatosították – hogy a jövendő kisebbségi pedagógusnak többletfeladatai lesznek.
A magyar kultúra iránti elhivatottság érzése, hagyományaink ápolása és terjesztése kovácsolt össze bennünket.
Tudtunk miből meríteni, mivel a pedagógiai főiskola magyar tagozatának előttünk lévő hallgatói fontos értékeket hagytak ránk.
Egyet megemlítek: az általuk kiadott irodalmi havilapot a „Fórumot“. A tenniakarást a magyar kultúra érdekében, a művelődést,
a szórakozást egy közös formációban képzeltük el. Ebből a célból a nyitrai CSEMADOK szervezete mellett megalakítottuk az ifjúsági klubot,
amelynek egyből tagjai lettünk, köztük büszkén én is.
2. Hogyan, mikor, mi célból alapították meg? Miért Juhász Gyula lett a névadó?
1965.október 30 – án Tóth Kati alapítótag így tudósít a Fórumban: „1965.október 12-én ünnepélyes keretek
között megalakult diáktársaink körében a Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK). A klub megalakulásának körülményeiről,
céljáról, nevének felvételéről és működéséről a 2014-ben kiadott „ JUGYIK memoárban megjelent JUGYIK 50 című írás részletes tájékoztatást ad,
amelyet Bolla Károly barátommal írtunk. A memoár megtalálható a klub archívumában. Sajnos ezekről az időkről korabeli fotó tudomásom szerint nem készült.
Maradt viszont egy értékes emlékkönyv, (2004-ben még megvolt) amelyben megtalálhatók az alapítók aláírásai és a
rendezvények híres előadóinak és szereplőinek neve.
3. Milyen szerepe volt a JUGYIK-ban és mikor tevékenykedett?
A klub elnöki tisztségét töltöttem be 1965. október 21 – től 1968 júniusáig.
4. Milyen hatással volt az életére a JUGYIK?
Olyan ismeretekkel és tapasztalokkal távoztam, amelyek segítettek a hivatásomban. Magyar Ifjúsági Szervezet (MISz)
megszervezésében tevékenykedtem, amit 1969-ben betiltottak. Igazi barátokra leltem, amelyek most is tartósak (sajnos egyre kevesebben vagyunk,..).
Jó, hogy megalakult a klub, mert 50 év után is sikeresen működik.
Köszönöm a klub vezetőségének a megkeresést, a megtiszteltetést, hogy részt vehettem a klub történetének megírásában.
Szívemből kívánom , hogy a JUGYIK sikeresen működjön beláthatatlan hosszú évekig!
Szajkó Béla a JUGYIK örökös tagja
Tornalján, 2020.december 10-én.
1956-ban születtem a Kassa-vidéki Jászón. Az alapiskola alsó tagozatát szülőfalumban,
felső tagozatát Szepsiben végeztem. Mecenzéfen tanultam tovább mezőgazdasági gépjavítónak majd a Szepsi Mezőgazdasági Technikum felépítményi osztályában érettségiztem.
1977-ben felvételt nyertem a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Itt szereztem
gépészmérnöki diplomát 1983-ban.
Ezután következett az egy év katonaság.
1984-ben házasságom révén Dunamocsra kerültem. Azóta itt élek családommal, jelenleg már nyugdíjasként.
1977 decemberében Karkó Zoltán évfolyamtársam vetette fel egy esti beszélgetésen,
hogy milyen jó lenne ha nekünk is lenne egy főiskolai klubunk, mint Pozsonyban a JAIK vagy Prágában az AED.
Másnap a helyi Csemadokban kiderült, hogy itt már működött régebben egy ifjúsági diákklub JUGYIK néven.
A név tehát adott volt s még az év decemberében újra alapítottuk a klubot, melynek elnökei nyitrai diákoskodásom alatt a következők voltak:
• 1977-78 Karkó Zoltán Búcs
• 1978-80 Thuróczi János Pozsonypüspöki
• 1980-83 Kabla József Bény
• 1983 Vörös Attila Rimaszombat
Én 1978-tól 1983-ig a Nyitrai városi Csemadok alapszervezetének voltam az elnöke és aktívan tevékenykedtem a JUGYIK-ban.
Fiatalságom legszebb éveit töltöttem Nyitrán. Kialakult itt egy társaság amelynek tagjai örömmel voltak együtt.
Jó volt ebbe a magyar közösségbe tartozni, ahol máig tartó barátságok köttettek.
Szívesen emlékszem vissza az általunk szervezett klubestekre, közös szórakozásokra,
magyar bálokra, az irodalmi színpadi- és bábelőadásokra, melyekkel jártuk a környező falvakat.
Ott voltunk a Ghymes együttes megalakulásánál is. A Gímesi művelődési tábor elindítása is a nevünkhöz fűződik.
Örömmel látom, hogy ez az évente megrendezésre kerülő tábor a mai napig sikeresen működik.
A fiatalok viszik tovább az általunk megálmodott eszméket.
Köszönet érte!
Orosz Jenő, Dunamocs
Jugyik visszaemlékezés
1987 szeptemberétől 1989 nyaráig, majd pedig 1990 szeptemberétől 1995 nyaráig jártam a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Ez furcsának tűnhet egy kicsit. A szerves kémia és én nem voltunk túlságosan jó barátok. Ezért az első évfolyamot háromszor is elvégeztem. A legrosszabb az egészben az volt, hogy pont az 1989-es forradalmi időszakban nem voltam fősulis és nem voltam Nyitrán. Ezt azóta is eléggé sajnálom…
Mivel ez az időszak már enyhén szólva sem tegnap volt és mindig is hadilábon álltam a dátumok és nevek megjegyzésével, lehet, hogy pár adatot nem tudok hajszálpontosan felidézni, de azért igyekezni fogok. Mindig is inkább az adott helyzet, esemény, buli hangulata volt az, ami jobban megmaradt bennem, mint a pontos dátum…
Emlékeim szerint a JUGYIK-kal 1987 őszén vagy legkésőbb 1988 év elején találkoztam. Az ismerős PIFÁ-s csajok (Lelkes Anikó és társai) szóltak, hogy egyik este lesz egy jó előadás. (Megjegyzés: PIFA – Pedagógiai Fakultás, Mező - Mezőgazdasági Főiskola) Egy mezőgazdász – a nevére sajnos már nem emlékszem – mesélte el amerikai útjának történetét. Az előadás a Remek-ben volt, a mai Centro üzletközpont helyén.
Valamikor ez idő tájt találkoztam Svinger Józsival, az akkori JUGYIK elnökkel és Fehér Sanyival. Akkor mondták el, hogy van itt egy diák klub és elmesélték, hogy mi mindent szerveznek. Természetesen megtetszett a dolog és innen szinte egyenes út vezetett a világ legjobb társaságába. 😊 Ezt még a szlovák évfolyamtársaim is irigyelték, mondván „Milyen jó nektek magyaroknak, hogy ilyen jó programjaitok vannak.“
1988 tavaszán jött az infó, hogy május elején lesz egy művelődési tábor Gímesen. Nem tudtam mi az a művelődési tábor, de jól hangzott a dolog, mentem. „Véletlenül“ a tábori rádió faházában kaptam szállást. Mivel nálam a 100-as Škodában mindig volt egy magnó, meg sok-sok kazetta jobbnál jobb zenékkel, ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna. Nyomtuk a tábori rádiót (Csuka Gyulával, Ferenczi Évával), ha kellett fuvaroztam és segítettem, ahol lehetett. Szóval végigdolgoztam már az első Gímesi táboromat. És ez így is maradt jó pár évig…
A JUGYIK-ban eleinte az akciókra jártam, később egyre többször bekapcsolódtam a szervezésbe is. Néha előfordultam a vezetőségi gyűléseken is, bár nem voltam megválasztott vezetőségi tag.
A 89/90-es tanévet kihagytam, bár néha azért megjelentem Nyitrán. A Gímesi tábor természetesen 90-ben sem maradhatott ki.
1990 szeptemberében előállt egy olyan szituáció, ami ritkán adódik. Ismét elsős voltam, de 2 év tapasztalattal a hátam mögött. Ekkor már aktívan bekapcsolódtam a JUGYIK-os akciók szervezésébe. Próbáltam megkeresni, összefogni a MEZŐ-s magyar diákokat.
Akkoriban még nem volt mobiltelefon és e-mail. Nehezebb volt a kapcsolattartás és az információk átadása is. Én a Nová Doba koleszon laktam (a mostani Centro mellett). A PIFA Zobor alatti koleszára átsétálni jó 20 percig tartott. Sokszor előfordult, hogy akit kerestél, az épp nem volt ott a koleszon. Telefonálni csak telefonfülkéből lehetett, felhívtad a kolesz portáját, ahonnan a portás a koleszos hangosbeszélőben kikiabálta, hogy XY-t telefonon keresik, menjen a portára. Ha az illető nem volt a koleszon, vagy csak nem hallotta meg a portást, akkor peched volt… Sokkal nehezebb volt akárcsak egy egyszerű gyűlést is összehozni.
1991-92 körül kezdtem zenélni a nosztalgia bulikon, ahol állandó jellegű tettestársam Takács Attila (Etus) is nagyon sokat segített. Ezek a bulik a JUGYIK-os magyar bálok kistermeiben, a Gímesi táborokban és tanév közben Nyitrán is előfordultak, később pedig a Diákhálózat (DH), a Selyei Ifjúsági Klub (SIK) és a Gömöri Ifjúsági Társaság (GIT) akcióin és a Gombaszögi táborban is én szolgáltattam a zenét egészen úgy 2005-ig.
1993-ban ragadtam magamhoz a klub vezetését. Arra, hogy megválasztottak, rajtam ragadt, vagy csak egyszerűen kikiáltottam magam, már nem igazán emlékszem. A lényeg, hogy próbáltam továbbra is összefogni a magyar főiskolásokat és szervezni az akciókat. 1993 év vége felé Petőcz Karcsi hívott össze egy gyűlést, ahol is megszavazták Őt elnöknek. Ettől fogva 1995 júniusáig alelnöki pozícióban dolgoztam tovább.
És hogy miket is szerveztünk? Álljon itt a teljesség igénye nélkül egy kis felsorolás:
Talán nem csoda, hogy minden percét élveztük a nyitrai diákéveknek. Azt szoktuk mondani, hogy míg a többiek suliba járnak és ha idejük engedi eljönnek a JUGYIK-os programokra, addig mi programokat szervezünk és ha van rá időnk suliba is járunk.
Csiba Ferenc (Wookie)
Nevem még mindig Petőcz Károly, a JUGYIK elnök voltam kb. '93-tól úgy 96-ig, ennél pontosabban nem emlékszem.
Sok mindent csináltunk abban az időben:
• Az én időszakommal indult el a rendszeres filmklub (az egyik PIFA nagyelőadó termet használtuk erre) az MKK adta a filmeket -
jó viszonyt ápoltam az MK archívum vezetőjével es az akkori igazgatóval (Sunyovszki Szilvia)
• Volt egy emlékezetes Prágai "tavaszi nagytalálkozó"-ra (ezekről az AED-esek gondolom mar meséltek), amikor a JUGYIK szervezetten jelent meg egy külön busszal.
Ez akkor volt először, es nem tudom mikor lett olyan újra (volt egy egyen pólónk is az útra)
• Mivel a kolozsvári Diákszövetséggel nagyon jó kapcsolatom volt a Homoródi táboron saját JUGYIK kontingens volt a DH-s csapaton túl két éven keresztül
• Amire igazán büszke vagyok, azok a Gimesi táborok - Három évig voltam főszervező (ezek között volt egy komoly jubileumi tábor).
Ezekben az időkben tudtunk először komplett alapítványi es szponzori támogatást szerezni mindenre - volt, hogy elméletileg minimális
nyereséggel zártuk tábort (akkor lett egy apró JUGYIK-os buli/koncert hangosítás, ami azóta talán mar nincs is meg - de hát az elég rég volt)
• Ha jól emlékszem volt egy Kaláka koncert is valamelyik tábor keretében a Gimesi kultúrházban.
Így 25 év távlatából nem minden részlet van meg, nem mindenkire emlékszem, de az biztos, hogy nagyon érdekes idők voltak.
Mi voltunk az a generáció, aki meg ismerte a 80-as éveket, de igazából az induló 90-es években próbált boldogulni.
Ekkorra lassan mindennek ára lett, a szívességnek, segítségnek stb. - de meg mindig akadtak kedves es segítőkész idealisták.
A JUGYIK (mint azt biztos Te is látod) nem egy egyéni vállalkozás. Engem egy zseniális csapat támogatott.
Az alelnökeim, akkor Wooki (Csiba Feri) es Palecska Erika (egy magyarországi szlovák 1-4es egyetemista, aki szívvel lélekkel velünk volt.
Es mindig volt egy fantasztikus lány csapat aki segített: az első időben ezek a leköszönő lányok voltak (94 végzős 1-4esek)
majd beállt nagyon gyorsan a fiatalabb generáció is tele energiával.
Talán, ha érdekes elkezdhetünk neveket gyűjteni, hogy maradjanak meg az utókornak.
A mai időkben sok minden (főleg az idealizmusunk) mar nevetségesnek tűnhet hiszen nem volt elterjedt az elektronikus kommunikáció
a chat a Facebook stb., illetve nem volt mobil telefon csak néhány bedobos érmes telefon a varosban.
Annak idejen volt egy email címem amit a PIFA informatikai igazgató (ilyesmi volt a címe) irodájából tudtam megnézni,
illetve tudtam faxokat fogadni a rektori faxon és néha a rektorátusról telefonálni (Anka a rektor titkárnője zoboraljai magyar volt, csak nem merte hangosan vállalni).
A képek ill. emléktárgyak esete kicsit nagyobb kihívás, mert a legtöbb régi fotóm és emlékem otthon vannak,
ami Pozsonyt es Budapestet jelenti (meg mindig van nemi kétlakiság). Jelenleg ugye 5-6 éve az Emírségekben lakunk,
ide nem sok régi emléket hoztam magunkkal, csak azt amire emlékszem.
De idővel erre is kitalálok valamit.
Petőcz Károly
JUGYIK emlékezet az ezredfordulóról
1997 őszén kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat Nyitrán, ahol aránylag gyorsan kapcsolatba kerültem az akkor néhány hónapja újjászerveződött JUGYIK vezetőségével
(Gyökeres Kinga volt az elnök, Csiba Péter, Fábrik Péter, Sólymos Joe, Szolár Ferenc, Tóth Gábor, Földes Katalin, Kósa Judit,...),
s 1998. május 1-én, a Gímesi Művelődési Tábor 3. napján választott meg a csapat elnöknek. Nagyon jó vezetőség jött létre
(Sólymos Joe, Szolár Feri, Jakubecz Heni, Csizmadia Ria, Géhry Móni, Vitálos Balázs, Nógely Zoli, etc.), rengeteg korábbi programot tovább vittünk
(bodoki foci - a két egyetem magyar hallgatóinak őszi derbijét, a március 15-i Zobor-túrát, a magyar bulikat a zoboralji magyar falvak kultúrházaiban szerveztük,
a gímesi táborokat, a prágai AED túrákat), de szerveztünk újakat, mint pl. Akadémiai estéket írókkal, tudósokkal, művészekkel. Kitakarítottuk Gróf Estreházy János
családi sírkertjét Nyitraújlakon, megszerveztük a magyar diákok arányos képviseletét az egyes kari szenátusokban, László Béla Tanár úrral közösen dolgoztunk
a nyitrai magyar kar létrehozása érdekében, bekapcsolódtunk a részképzések szervezésébe, s együttműködve a Csemadokkal, a Nyitra és vidéke Célalappal segítettük
a zoboralji magyarság kulturális életét is.
2000 őszéig vezettem a JUGYIK-ot, ezekben az években indítottuk a Pogácsa című diáklapot, a Rekettyés néptánccsoportot, ekkor indult a NYEKK (Nyitrai egyetemisták kínjátszó köre).
Bekapcsolódtunk a Diákhálózat munkájába – másfél évig DH alelnökként, a Magyar Ifjúsági Konferencia tevékenységébe. Megújítottuk, modernizáltuk az alapszabályunkat, rengeteget pályáztunk,
s megnyitottuk az első JUGYIK irodát is (a Mostná 42 udvaron). Aktív szerepet vállaltunk a magyar kollégium megépülése körül is. E szerteágazó tevékenység mellett viszont az évfordulóknak
nem szenteltünk komolyabb figyelmet, talán azért is, mert akkoriban sem volt egyértelmű az alakulás pontos éve...
Ezen nyitrai évek alatt tovább erősödött bennem az a felelősségtudat, amit otthonról, Fülekről hoztam, hogy csakis rajtunk múlik hagyományink megőrzése, kultúránk ápolása és továbbadása,
tehát nemzeti önazonosságtudatunk megmaradása. Ezért nap, mint nap dolgoznunk kell, olykor vezető szerepet vállava a csapat élére állni, hogy közösségünk megmaradjon, erősödjön.
PS: Ami még ma is megvan, az a JUGYIK első hivatali mobilszáma, máig ezen a számon vagyok elérhető 😊
Zupko Tamás, 41 éves, Pozsonyvezekény
Az emlékezők sorát egyelőre én zárom. Csapatommal 2019 őszén együtt szerveztük meg az 55-ös ünnepséget, s bár még jelenleg is elnökként,
de már a küszöbön állva írom ezeket a sorokat. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, viszont én reménykedve, örömmel nézek az „új generációra“,
akik csillogó szemekkel, s legalább olyan lelkesedéssel vágtak bele idén a munkába, mint mi annak idején.
Gólyaként csupán néhány hetet váratott magára az, hogy először betegyem a lábam a JUGYIK irodájába, mely a kollégiumban az alattam lévő szoba volt.
A légkör, az izgatottság, a szervezkedés egyből magával ragadott, így azóta már az illatáról ismerem Az irodát – igen, naggyal. Kis idő elteltével
megválasztottak a klub külügyes alelnökének, majd 2018-ban bizalmat szavaztak nekem az elnöki pozícióra. Azóta tevékenykedem ebben a posztban,
immár a 3. periódusomat megkezdve.
A JUGYIK-kal először a Gímesi Művelődési és Gólyatáborban találkoztam, akkor még azonban nem kapott el a „hév“.
Az ott megismert embereknek hála viszont lett egy baráti társaságom Nyitrán, ami egyenes úton vezetett a JUGYIK-tagsághoz.
Mai napig hálás vagyok Szilágyi Melindának (előttem tevékenykedő elnök), hogy kitartóan nyaggatott, vegyek részt egy gyűlésükön.
Miután megválasztottak a klub vezetőjének, néhány nap után jött a felismerés: 2014 után 2019 az az év, amikor ünnepelhetünk,
méghozzá megalakulásunk 55. évfordulóját. Nagyon izgatott lettem, megtiszteltetésnek éreztem, hogy eme neves ünnepséget az
én vezetésemmel szervezhetjük majd meg. A meghívók kiküldése után azonban jött az üzenet: klubunk még csak 54 éves, a jubileumi évforduló csak 2020-ban van.
Ekkor azonban már nem volt mit tenni, a 2020-as évet látva pedig különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy akkor megtartottuk a rendezvényünket,
így méltó módon meg tudtunk emlékezni az elmúlt évek és évtizedek alatt tevékenykedő személyek pótolhatatlan munkájáról. Az eseménysorozat kimondottan jól sikerült:
kerekasztal-beszélgetéssel és táncházzal nyitottunk, amit a magyarbuli és a slam poetry követett. A Jubileumi bál előtti napon a „parókiás“
emlékeknek adtunk teret egy nosztalgiaesten belül, ami kiválóan sikerült. Azt hittem, a program lezajlása után ürességet fogok érezni,
hiszen szinte az egész évünket ennek a szervezése töltötte ki. Ezzel szemben teljességet éreztem, örömöt és hálát. Jó kis csapatmunka volt!
Úgy gondolom, minden generáció megküzd a saját nehézségeivel, hozzáadja saját értékét a klubhoz. Olvasva az elődeink visszaemlékezéseit,
mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy kitartottak, nem adták fel a nehéz időkben sem. Remélem, hogy egyszer majd rólunk is így vélekednek,
hiszen a koronavírus alatt igencsak nehéz volt fenntartani működésünket – egyrészt, mert a találkozás és a társaság az, ami meghatározza létezésünket,
másrészt, mert az online térben nem egyszerű összetartani egy közösséget. De sikerült! Méghozzá nem is akárhogy, iszonyú büszkeséggel tölt el,
ha végig tekintek a 2020-as működésünkön! Rengeteget fejlődtünk, klub szinten, de emberi szinten is egyen-egyenként.
A JUGYIK életem legmeghatározóbb „élménye“ (volt). Nehéz szavakkal kifejezni, mennyi mindent adott, talán röviden így lehetne mondani:
lehetőségeket kinyílni, fejlődni és másként látni a világot. Rengeteget köszönhetek ennek a szervezetnek, minden egyes tagjának, az embereknek,
akiket a klubnak hála megismertem. Teljes mértékben kitöltötte egyetemi éveimet, folyamatosan tanított az életre. „1964 és 1968 között
Nyitrán tanultunk, megalapítottuk a JUGYIK-ot s ebben nincs semmi különös. Nem akartunk semmi nagyot alkotni, csak szerettük és tiszteltük egymást,
jól akartuk érezni magunkat, készültünk a hivatásunkra.“ – írja Szajkó Béla és Bolla Károly megemlékezésében. Üzenem nekik, hogy nagyot alkottak!
Maradandót, mely generációkra lett hatással! Csodálom az alázatosságukat, hogy így látják. Talán ez a kulcsa annak, hogy mostanáig működünk.
Az alázat. Ezt adnám tovább a következő nemzedéknek is. Voltunk – vagyunk – leszünk. Megmaradunk, mert szeretjük és tiszteljük egymást.
Emlékeink a Juhász Gyula Ifjúsági Klub megalakulásáról
Ebben a feszült és egyre jobban felgyorsuló világban gyakran elmegyünk egymás mellett, mintha a Földnek már vonzóereje sem lenne. A rendszerváltás után az elmúlt 24 évre jellemző, hogy – más körülmények között – új utakat járva még mindig keressük boldogulásunkat. A demokrácia által adott lehetőségekkel nehezen tudtunk, tudunk élni, okosan dönteni. Bizony sokszor az is előfordul, hogy sokak célok nélkül élik meg napjaikat, állandóan keresve a megváltozott kor igazi értékeit.
A világban lezajló események gyakran elkeserítőek, még most sem tudjuk, hogy mikor jön el a „virágot nyit a puskacső” ideje. Batta György sokunk óhaját fogalmazta meg ebben a versében, amelyet 1964-ben, 50 évvel ezelőtt mondott el a TROJKA vendéglőben rendezett Magyar Bálon. Egy biztos: akár süt a Nap, akár esik, egyre csak kopunk és kopunk… Főleg az emlékezet kopik, az események fénye halványul. Nem gondoltuk volna, hogy az 50 évvel ezelőtti életünkről, elképzeléseinkről, tevékenységünkről maroktelefon és villámposta segítségével állítunk össze szöveget, melyben az egyes és többes szám váltakozik, érzékeltetve ezzel is a személyes és kollektív emlékezet működését.
A réges-régen leülepedett és megkopott emlékek felkavarása Voda Zsófia ,,műve”, aki felkért, alapítókként írjunk a JUGYIKRÓL, létrejöttének 50. évfordulója kapcsán. (Bár a megalakulás óta még csak 49 év telt el, némi kis iróniával konstatáljuk: a szervezők valószínűleg egy éven át tartó megemlékezést képzeltek el.)
Emlékeimben felelevenedik Nyitra, és az akkori ,,Leninova trieda,, 16-os szám alatti épületében székelő CSEMADOK járási titkárságának termei. Látom, ahogy nyílik az iroda ajtaja, a terembe lépnek fiatalon és vidáman a helyi főiskolák hallgatói: Kati, Vali, Zsuzsa, Vera, Erzsi, Rózsi, Zsóka, Mari, Béla, Feri, Karcsi, Gyuri, Sanyi, Józsi, Pista, Jenő… Most megállt az idő, megszépült minden, jó élni, együtt lenni. Már csak ezért is érdemes volt megalakítani a JUGYIK-ot. Itt talán be is fejezhetnénk, de nem tesszük, emlékezünk tovább.
A múlt század 60-as éveiben a magyar kultúra fejlesztésében és ápolásában áldozatkész munkát végzett a szlovákiai – többnyire humán beállítottságú – magyar értelmiség. Nagyszerű irodalmi, színház- és képzőművészeti alkotásokkal gazdagodott a magyar kisebbségi kultúra. Ennek nagy hatása volt a fiatalokra, főleg a főiskolákon tanulókra. A diákok, a hallgatók körében már érezhető volt, hogy önmegvalósításuk érdekében, sajátos megoldásokat kerestek. A tenni akarást a magyar kultúra érdekében, a művelődést, a szórakozást valamilyen közös formációban képzelték el. Ezek az elképzelések az ifjúsági klubok megalakulásához vezettek.
A JUGYIK megalakulásának több előzménye volt. Nézzük sorjában: 1964-ben már működött – és példaként szolgált – Pozsonyban a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK), Prágában az Ady Endre Diákkör. A JAIK összejövetelein több alkalommal részt vett a Pedagógiai Főiskola (PF) hallgatóinak egy kis csoportja: Agócs Vali, Bolla Karcsi, Szajkó Béla. Ezeknek a találkozásoknak, tanácskozásoknak egyértelmű célja volt: Nyitrán is megalakítani egy klubot. A Pozsonyból érkező diákok – Píri Lajos, Szaniszló Ferenc – már tagjai voltak a JAIK-nak, tehát ezen a téren már némi tapasztalattal is rendelkeztek. A PF Magyar Tagozatának növendékei, fiatal költők, írók, képzőművészek és mások a Magyar Tanszék tanárainak a segítségével kiadták a jó színvonalú irodalmi havilapot, a Fórumot. A lap szerkesztése és nyomtatása komoly irodalmi műhelyben történt, az ott tevékenykedők a klub létrehozásának és tevékenységének hangadói lettek. A Ki kicsoda Kassától – Prágáig? c. könyv szerint (Szerkesztette Szőke József és Viczián János (1993)): a „Fórum (1960-1969) a nyitrai Pedagógiai Kar M. Tagozatának lapja – Szerk. 1961/64 Kmeczkó Mihály, 1965 Szajkó Béla – Szerk.biz. 1964-65: Szilva József, Megyeri Andrea, Batta György, Bolla Károly, Remenyik Sándor, Agócs Valéria, Diósi Kornél, 1964-67: Diósiné Megyeri Andrea, Fibi Sándor, Janiga József, 1966-67 Bereck József, Urbán Aladár, Teleki Mária. Pedagógiai vezető Szeberényi Zoltán”.
1965 tavaszán megalakult a magyar tagozat amatőr kulturális csoportja, akik járták a Nyitra környéki magyar falvakat. Irodalmi és szórakoztató műsoraikkal nagy sikereket arattak. A színjátszó csoport tagjai (Sonkoly Mária, Balogh Matyi, Tóth Katalin, Toma Katalin, Öllős Zsuzsa, Szabó Éva, Batta György, Bratyinka Feri, Farkas Laci, Szepesi Jenő, Szabó Pista, Bolla Karcsi, Szajkó Béla, Varga Gábor, Remenyík Sándor, Mikó Zoli, Ferencz Géza…) között találjuk a klub alapító tagjait. 1964 novemberében Nyitrán alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Bár az alapítók túlnyomó többsége csak ekkor kezdte tanulmányait, de többen részt vettek a kórus tagtoborzásában. A klub megalapításában nagy segítséget nyújtottak és bátorítottak bennünket a PF tanárai: Teleki Tibor, Kardos István, Kovács Zoltán, akik később előadóként is részesei voltak a klubesteknek. Okvetlen említést érdemel még Sidó Zoltán és Fekete Zoltán példát mutató tevékenysége a CSEMADOK-ban, akik a szervezet népszerűsítése mellett igyekeztek bevonni a PF hallgatóit a munkába még a klub megalakulása előtt. Ezek a tényezők felgyorsították a klub megalakulásának előkészületeit. 1965 szeptember végén és október elején szinte minden este zsúfolásig megteltek a járási iroda helységei. A késő éjszakáig tartó beszélgetések és viták eredményeként, egyöntetű szavazás után kimondatott, hogy a nyitrai CSEMADOK szervezete mellett megalakult az ifjúsági klub, amely Juhász Gyula költő nevét vette fel, aki Szakolcán (Skalica) is tanított két évet, de a közeli Léván 1907-ben is működött rövid ideig.
Tóth Kati, alapító tag az 1965. október 30-án megjelent Fórumban írja: „1965. október 12-én ünnepélyes keretek között megalakult diáktársaink körében a Juhász Gyula Ifjúsági Klub. Magyar diákok, a Pedagógiai Fakultás hallgatói, a Mezőgazdasági Főiskola hallgatói és a Nyitrai Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolai diákjai alkotják a klub tagságát”. (Az egyéves előkészületekkel együtt valóban igaz, hogy a JUGYIK 50 éves). A tudósítás így folytatódik: „Célunk az, hogy a magyar kultúrával mélyrehatóbban megismerkedjünk és műveltségünket bővítsük. Szeretnénk, ha mindenki munkájával, érdeklődésével emelné a klub színvonalát. Összejöveteleinket csütörtökönként tartjuk a CSEMADOK Járási Titkárságának helyiségében. 1965. okt. 21-én az első hivatalos összejövetelünkön megválasztottuk a vezetőséget, tervet dolgoztunk ki, amit lehetőségek szerint igyekszünk megvalósítani…” Az első vezetőség összetétele így nézett ki. Elnök: Szajkó Béla, alelnök: Kardos Ferenc, titkár: Agócs Vali, vezetőségi tagok: Tóth Katalin, Toma Katalin, Bolla Károly. A klub további, mindig tettre kész tagjai: Szaniszló Ferenc, Princz Sándor, Doró György, Urbán Aladár, Fibi Sándor, és mások. Ez a vezetőség 1968. júniusáig tölti be tisztségét. Mindenképpen meg kell itt emlékeznünk a CSEMADOK akkori járási titkárairól, akikkel többé-kevésbé együttműködtünk: Tóth János (1964-1965), Németh István (1966-67). Szombath Ambrus (1968-tól).
Rendezvényeinkről naplót vezettünk, vendégeink egy emlékkönyvbe írták be nevüket, értekezleteinkről jegyzőkönyvet készítettünk, ezeket a CSEMADOK járási titkárságának dokumentációjában lehetne talán megtalálni, ha egyáltalán archiválták. Meg kell azonban jegyezni, hogy dokumentálásban nem igen voltunk erősek.
Klubestjeink, találkozásaink az idő múlásával élesebben vagy halványabban, de megmaradtak emlékezetünkben. Felejthetetlen az ró-olvasó találkozók hangulata. Beszélgettünk Dobos László, Szabó Béla, Csanda Sándor írókkal, Csontos Vilmos költővel, de magunk is rendeztünk Batta Gyuri irányításával játékos rímfaragó vetélkedőt. Nagy tisztelettel és szeretettel fogadtuk klubunkban a PF két magasrendű vendégét, Veres Péter írót, politikust, aki élete utolsó negyedszázadában Magyarország „Péter” bácsija volt, és Czine Mihály irodalomtörténészt, kritikust, egyetemi tanárt. Emlékestet rendeztünk a „NYITRAI DALÁRDA” még élő tagjainak. Mártonvölgyi László Nyitrán élő jogász, író és szerkesztő nagyszerű jogi előadásokat tartott a klub tagságának. 1966-ban Nyitrán rendezték a röplabda világbajnokságot. A magyar válogatott csoportmérkőzéseit a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tornatermében játszotta, ahol minden magyar hallgató szívvel drukkolt nekik. A válogatott tagjai a mérkőzések szünetében állandó vendégei voltak klubunknak, nagy érdeklődéssel hallgattuk élménybeszámolóikat. Külön kiemelnénk Porubszky Lászlónak, a válogatott edzőjének az előadását a II. világháború befejezése utáni időszakról. A Porubszky családnak is – Érsekújvár vidékéről – a kitelepítettek sorsa jutott. Ennek a kitűnő válogatottnak nem a legjobban sikerült a szereplés, a tizedik helyet szerezték meg, a világbajnok a hazai Csehszlovák válogatott lett. A csapat tagjai között találjuk Buzek László, Jánosi Ferenc, Molnár István, Tatár Mihály és más kiválóságok nevét.
Kiemelésre érdemes még két olyan rendezvény, amely a nagyobb tömegeket mozgatott meg. Az egyik az évente megrendezésre kerülő Magyar bál, amit rendszerint a Zobor alatti Trojka vendéglőben tartottunk, persze „kivilágos kivirradtig”. A kiváló hangulatról minden alkalommal Farkas Laci „Csávó” és zenekara, valamint Balogh Matild, Mikó Zoltán, Barusz László és Urbán Aladár énekeseink gondoskodtak. Hasonlóan rendszeres volt a március 15-ei megemlékezés, ami általában a Zobor megmászásával végződött.
A klub életében az 1967 és 1968-as évek nagyon mozgalmasok voltak, tagságunk többsége aktívan bekapcsolódott az akkori történelmi eseményekbe, bátran kiállt a magyar kisebbség jogainak érvényesítése érdekében. Az 1968-as „prágai tavasz” szívet melengető fuvallata természetesen Nyitrát is elérte. A klub derékhada végzős hallgatóként (bevezették a 4. évfolyamot), három államvizsgára való felkészülés, szakdolgozat megírása és megvédése, valamint heti 10(!) óra abszolválása mellett belevetette magát a politizálásba. Azt hittük, hogy a magyar kisebbség problémáinak megoldása elérhető közelségben van. Sajnos a március 21-én, a Mezőgazdasági Főiskola aulájában megtartott, szlovák hallgatók nacionalista támadásaival tűzdelt nagygyűlése – ahol a fakultás dékánja, Jozef Pastier bátran kiállt a magyarok mellett – állásfoglalásra késztetett bennünket. Kardos tanár úr még az este megírta a nyitrai magyar hallgatók állásfoglalását, amit a klub tagsága egyhangúlag fogadott el. Néhány nap múlva az Új Ifjúság hozta le. A „nyitrai tavasz” utózöngéje, amiről már csak évek multán hallottunk: az ún. husáki normalizáció jegyében Jozef Pastiert, Kardos Istvánt, Teleki Tibort, s még jónéhány tanárt eltávolították a főiskoláról.
Bevillan egy újabb emlék, 1965. november közepének egy csodálatos estéje: Nyitra főutcája, egy ház, 35 lépcső, 5 méter magas terem, 16 lelkes fiatal, füst, ez a klub. Tervek, célok, finom az őszibarack, de hideg szelek fújnak. Kinéztünk az ablakon, esteledett, mi szokás szerint vártuk a naplementét. Meglepett bennünket a látvány, sűrűn havazott. Jókedvünkben, ha akkor lett volna egy kosarunk, kifutunk s összeszedjük az összes hópihét, és az ablakból széthintjük őket, hogy hozzanak örömet, boldogságot mindenkinek. (A többi a Fórum decemberi számában).
Ismét átolvasva a fenti szöveget megállapíthatjuk: ez bizony eléggé eklektikusra sikeredett. Most akkor mit tegyünk, … ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, így rendeződtek bennünk az emlékek. Történetek, történések az évek folyamán elhalványultak, elvesztek, de a legfontosabb szavak, fogalmak, gesztusok, illatok, színek, helyszínek és érzések rögzültek, ám ezek többnyire elmondhatatlanok és leírhatatlanok. 1964 és 1968 között Nyitrán tanultunk, megalapítottuk a JUGYIK-ot s ebben nincs semmi különös. Nem akartunk semmi nagyot alkotni, csak szerettük és tiszteltük egymást, jól akartuk érezni magunkat, készültünk a hivatásunkra.
Legyen a befejezés a köszöneté. Köszönjük a JUGYIK vezetésének a megkeresést, a megtisztelést, a meghívást. Köszönjük, hogy felkérésükkel megmozgattak bennünket, hogy ösztönöztek lemerülni az emlékek tengerébe, hogy egy-egy pillanatra ismét fiatalokká válhattunk.
Hát, ennyit tudtunk most elmondani, leírni. Ami meg itt van a legbensőnkben: a kollégiumi emeletes vaságy nyöszörgése, a klub füstös – meleg atmoszférája, az albérletek nyomorúságos berendezése, a Roosevelt utcai öreg tantermek nedvessége, a Trojka, a Slovan, a Nitran vendéglők hangulata, a focipályák salakja, szerelmeink simogató pillantása, barátságaink gyémántszilárdsága, az idő múlásával megszépült kudarcok és bukások tanulsága, … mindezt beépülve személyiségünkbe visszük magunkkal könnyedén, örömmel, szeretettel egészen addig, … egészen odáig…
Szajkó Béla és Bolla Károly
A cikk a JuGyIK memoár 1964-2014 kiadványban jelent meg
